Most egy kedves könyvemnek az első oldalt szeretném nektek leírni.Minden Hétvégén írok majd ide :)
Első fejezet
Ahogy az iskolabusz altűnt a távolba, Amy Fleming a vállára dobta hátizsákját, és elindult a Hertland felé vezető hosszú úton. A poros út mindkét oldalán mezők húzodtak végig. A mezőkön lovak és pónik legelésztek lustán a délutáni napsütésben, farkukkal a körülöttük döngicsélő legyeket hessegetve. Amy elmosolyodott. Ez a látvány mindig a hazatérés örömével töltötte el. Végigsietett a kanyargós úton, a deszkával borított házig és a téglával kirakott, fehér ajtós istállóépületig. Ahogy közelebb ért, az egyik boksz ajtaja kinyílt, és Ty, Heartland tizenhét éves lovásza jött kifelé, aki Coppert, a gesztenyepejt vezette. Amy integetett, de Ty minden figyelmét a lóra összpontosította, és nem vette őt észre. Elvezette a lovat a karám mellet, a kör alakú gyakorlópályára, az udvar végén. Amy beárnyékolta a szemét. Éppen ki tudta venni édesanyja karcsú, szőke alakját, amint a kapunál várt.Amy elsietett a kis ház mellet, aztán fel, Ty itán az ösvényen. Semmit nem szeretett jobban, mint édesanyját nézni munka közbe, és mot úgy tünt, hogy éppen gyakorolni készül Copperrel. Ahogy Ty megállította a lovakat a kapu mellett, az felvetette a fejét, hogy elzavarja a körülötte hemzsegő legyeket.
2.oldal
Ty automatikusan felemelte a kezét, hogy elhessegesse a legyeket. Copper hirtelen riadtan felnyerített, és hátrarúgott.
-Copper!!
Amy lélegzete elakadt, ahogy a ló két lábra állt, mellső patáival a levegőben csapkodot.
-Jaj!-kiáltott fel Ty, ahogy meglepetésben megbotlott. Copper első patái nagy dobbanással csapódtak a talajhoz; kivillanó szeme fehérje a pánik jele volt. Ty-nak sikerült megragadni a vezetőszárat, de a hirtelen mozdulatra a rémült ló ismét felágaskodott, halálosan suhogó patái Tyfeje mellett néhány cm-rel húztak el.
-Ide!-Marion Fleming hangja hasított a levegőbe. A következő pillanatba Ty mellett állt, és kivette kezéből a vezetőszárat.
-Állj meg! Állj!-szólt a lóra.Copper egy pillanatra füldet ért, majd ismét két hátsó lábra állt. Marion engedte a lovat ágaskodni, és könnyedén fogta a vezetőszár végét. Amy feszülten figyelte édesanyját. Ajka mozgott, ahogy nyugodt hangon csillapítani próbálta a rémült jószágot. Copper egy horkantással négy lábra ereszkedett, majd újra felágaskodott, de ezúttal már nem olyan magasra. Marion továbbra is beszélt hozzá. Copper patái újból nagyot csattantak, most azonban enyhén remegve bár, de végre megállt mind a négy lábával a földön. Egy hosszú mp-ig Marion nem mozdult, szeme a lóra szegeződött,hangja megnyugtató és bíztató volt. Ahogy a ló lecsílapodott, Marion egy kissé felé fordulva lassan közeledett hozzá, szemét elfordította. Amy Visszatartotta lélegzetét. Ahogy Marion Copper kötőfékéért nyúlt, a ló horkantott, és lehajtotta a fejét.